Nem tudom, ki, hogy van vele, de az ember gyereke általában jobbat szeretne kihozni magából, - mint ami van.

Mindenkinek megvan a maga gyengéje, és hangulattól függ, éppen mi.

A lányaim nagyobbika semmi pluszt nem kér, ahogy van, úgy van. Azt vallja, EZ Ő. Szerintem neki van igaza. A maga 10 éves módján nem foglalkozik divattal, frizurával, csak a sporttal. 

Azt veszi fel, ami amit elé teszek, nem fésülködne, ha nem kényszeríteném rá, és nem is tisztálkodna, ha én nem lennék. Emellett viszont mégis nő!

A másik lányom mindig is fiú akart lenni: pókember, sárkányok, verdák! Ám csak azért, mert fiú barátaival így játszik. Mert a fiúk szerint neki van a legjobb szövege, nem nyávog, mint a lányok általában, és csupa fiúsat játszik.... ezt a fiúktól tudom.

A kicsi fiús mindent elfogad, ami a fürdőszobában történik. Ő szép, ahogy van, ám, ha felnő, mégis inkább fiú lesz... 

A Nagy, amellett, hogy "nem érdekli semmi", mindent tudni akar, amit a NŐK csinálnak: hová tűnik, és miért teszed, hogy leszeded a szőrt? - Miért van szőrünk? - Miért nem szép? - Nekem is lesz?  - Én is így, vagy máshogy...? ... sorolhatnám...

...ma éppen hajat mostam: Becsavartam nagy csavarókba. Látta már. Most kérdezte meg először, miért tettem?

- Csak.

Kicsit gondolkodott, majd megkérdezte:

- Így szebb leszel?

- Hát, remélem... - feleltem. - Szerinted?

- Szerintem nem. Ne akarj szebb lenni, mint máskor.

... és otthagyott, én pedig megint azon töprengtem, miért mi gondoljuk, hogy nevelünk, közben ők az OKOSAK...