Jártamban-keltemben sokat hallok, tapasztalok az utcán, nyilvános helyeken. Jó sokszor csak legyintek: túlzás, negatív hozzáállás tetézi bizony sok ember gondjait.  Persze néha felkapom a fejem. Főleg, ha azt még szeretett, tisztelt, elismert gondolkodású ember szájából hallom.

- Kollektív bűntudatot alkalmaznak az egyik iskolában.- mondja.

- Mi van? -hülök el. - Ez valami tévedés. Ez már nem divat kultúrált országokban vagy 60 éve...

- Nem viccelek.- mondja csendesen.Elkezd hát mesélni.

Régi iskola, új vezetés. Régi-Új módszer. Ha a gyerek rossz(!), az osztályt büntetik.

- Milyen rosszaságot kell ehhez elkövetni? - meredek rá még mindig hitetlenkedve.

- Nincs felszerelés, vagy hiányos. Rendetlenkedés, feleselés, nem figyelés. Ha ez többször előfordul, akkor az egész osztály szorul.

- Hogyan?!- nyögöm.

- Nincs mozi, kirándulás, még tanulmányi verseny sem.

- ...és az ideges osztálytársak majd a rosszalkodót rugdossák össze a vécében...!? -döbbenek.

- Van csattanó is.- súgja tovább az infót.- Nem mindenkire érvényes. Van, aki ennek ellenére mégis mehet tanulmányi versenyre.

Vagyis, ha jól értem, kollektív büntetéssel rombolják tovább az egyébként is ilyen, olyan okkal kissé zakkant gyerekeket, ám ezt még tetézik a következetlenség magas fokával. Gratulálok! 21. sz.-i nevelés. Ha ehhez még jön az új agymosós hoffmann-nevelési módszer, akkor kiírhatjuk az iskolák kapujára a jól ismert Dante idézetet:

"Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!"

A szóban forgó iskolából a mesélő mindenesetre próbálja elhozni gyermekét. Ősszel, félév előtt nehéz dolga lesz...Drukkolok neki, hogy sikerüljön. A többi gyerekkel mi lesz?!