-Áldott jó gyerek!

-Egész nap csak csendesen játszik a sarokban. Ki se dugja onnan a fejét.

-Kettőt sem szól egész nap. Hangját sem halljuk.

-Szófogadó, mindig azt teszi, amit mondunk.

-Ha kell, fél órát is csendben vár, ha dolgom van.

Hallottatok már sok ilyenféle dicsekvést szülőktől, nagyiktól?

Én szoktam hallani.

Méltatlankodást is ezek ellenkezőjéről:

-Be nem áll a szája!

-Mindig csak kérdez!

- Mindig körülöttem ólálkodik.

-Egy percig nem marad nyugton.

-Mindenre felmászik, mindig ugrál.

-Egész nap csak kérdez, kérdez.

-Mindenhez hozzászól. Mindenbe beleüti az orrát.

-Mindent önállóan akar csinálni.

Nekem az utóbbi SOKKAL jobban tetszik. Mert  a gyereknek az  a dolga, hogy megismerjen, megtapasztaljon, megfogjon,  választ kapjon. Ügyesedjen, okosodjon. Aki nem kérdez, az hogyan tud? Aki pedig nem bír nyugton maradni, annak "gyorsabban tágul" az agya. 

Akit zavar, hogy a gyereke láb alatt van, az hogy várja el, hogy okos, talpraesett büszkesége legyen. 

Sok panaszt hallok gyerekekkel foglalkozó szakemberektől:

-el kellett vinni az ovisokat a piacra, mert nem ismerik a zöldséget, gyümölcsöt.

- nem viszik őket boltba, mert csak a "baj"  van velük.

- nem tudnak közlekedni, mert mindenhova kocsival járnak.

Szülőket is tudok idézni:

-nézze csak a tévét, mert akkor nem pakol szét, meg akkor csak a nyakamon lóg és kérdez.

- be nem engedem a konyhába, mert nem tudok tőle főzni

-Ha engedem, hogy egyedül csinálja, csak bíbelődik

Tudjátok, mekkora öröm, hogy Ő MÁR NAGY...

...mert meg tudja tenni, ismeri, érti, tapasztalja - így okosodik, így tágul a világa.

Tehát kérdezzen, érdeklődjön, fejezze ki örömét, bánatát, dühét, vágyait. Ugráljon, szaladgáljon, gyalogoljon és fedezze fel, ismerje meg azt a világot, amiben anyu-apu-a nagyi nap mint nap él.

Nyitott lehessen mindenre, kapjon választ még  a "neccesebb" kérdésekre is. A mi dolgunk, hogy FOGLALKOZZUNK vele, meg fogja hálálni, mi pedig nem fogjuk megbánni...