Egyre több az egyházi iskola hazánkban. Ez egy mai hír. Van olyan település, ahol az egyetlen iskolát is az egyház vette át. Zömmel katolikus.

Semmi bajom a vallással. Egyikkel sem. Aki tanulmányozta már a különböző irányzatok könyveit, abban sok-sok követendő példázat szerepel. Ha csak a tízparancsolatot vesszük végig, és aszerint próbálnánk élni, hát, könnyebb lenne a világ. Honatyáinknak kötelezővé tenném a napi mormolását. Különös tekintettel alábbiakra:

"Ne gyilkolj!"

"Ne lopj!"

Ne tégy felebarátod ellen hazug tanúbizonyságot!

Ne kívánd felebarátod házát,...se ökrét, se szamarát –se semmit, ami a te társadé!

Tehát nincs abban, csak jó, ha az ember ilyen köteteket forgat, ezt vallja, eszerint él.

Ámde mindegyik vallás maga köré épített egy rituálérendszert, napi kötelező szokásokkal, tennivalókkal, amit azok, akik nem gyakorolják hitüket, nem is értenek.

Ha egy gyermek otthon nem ismerkedik meg ezekkel, az biz' nem érti, mi történik körülötte, ha napi vallásos gyakorlatot folytató környezetbe kerül.  Függetlenül attól, hogy egyébként tartották-e keresztvíz alá, elfogadja-e az alapvető téziseket.

Ha otthon nem napi téma a vallásos tevékenység, ha a bibliát csak úgy forgatja, mint egy szép mesekönyvet, tele érdekes történetekkel, akkor akár imádkozhatna Csipkerózsika mielőbbi felébresztéséért is esténként. Vagy adhatna hálát Hófehérkének ebéd előtt, édesanyját tekinthetné Hamupipőkének, sorolhatnám.

Amikor közeli ismerősöm elsőbe kökemény vonalú egyházi iskolába iratta lányát, teljesen elképedtem.

-Évek óta ismerlek! Soha nem tűnt fel, hogy vallásosak vagytok! - képedtem el.

-Titokban megesküdtünk most a templomban, gyorsan megkereszteltettük a lányt, meg a bérmálkozást is lefizettük, meg az összes többit, amit kért a pap. -felelte mosolyogva.

-Ne izgulj! Továbbra sem vagyunk vallásosak, csak sok a munkánk, nincs időnk nevelni a gyereket, a papok és az apácák meg biztos megnevelik. - azt hitte, ezzel engem megnyugtat...

Nem térnék ki arra, mi a véleményem a "nincsidőmagyerekemre" szülőkről, eme nézetem ismerheti mindenki...

Elképzeltem, hogy nálunk tényleg nem téma a vallás, amit életkora szerint kell, azt ismeri, lapozza, érdeklődi. A "nevelése" az a mi jó érzésünk, morálunk, életfelfogásunk szerint halad. Csak zárójelben mondom, gyerekeim sokmindent tudnak az asztrológiáról és a reinkarnációról is. 

Ha ezek után beiratnám vallási iskolába, ORDÍTÓ KÉPMUTATÁST követnék el!!!!

A képmutatás pedig nálam BŰN!

Ha nem élek napi szinten vallásosan, nem lesz skizofrén szegény gyerek? Otthon így, suliban meg úgy viselkedünk: köszönünk, eszünk, imádkozunk, misézünk, meg mét miket igen-nem? Ezt ki bírja követni!

Vagyis: ha egy iskola egyszercsak kitalálja, hogy bármilyen oknál fogva a következő tanévtől vallásos lesz, onnan el kell menekülni! Fentebb okok miatt. Ami engem felháborít, az az, hogy az iskolába sosem egy évre iratunk gyerekeket. Több évre tervezünk. Már megint fent döntik el, hogy ezentúl nekem hogy kell élnem, mit kell tennem, mindezt persze az utolsó utáni pillanatban közlik.

Tegnap tanévnyitó volt például az egyik önkormányzati iskolában. Ahol az új igazgató bemutatott valami papot, akivel együtt bejelentették, hogy ezentúl kiemelt lesz az iskolában a vallásos nevelés, a hittan, stb...

Három évig ott tanult a lányom. Minden év elején eljött a szülőértekezletre egy hölgy, aki hittanra invitálta az osztályt. Egy-két gyerek anyukája jelentkezett csak a 30-ból. Ennyit a nagyfokú érdeklődésről. Erre most központosítva kötelezővé teszik. Már két anyuka hívott fel, hogy totál felháborítónak tartják, nem erről volt szó, mihez kezdenek, hiszen elkezdődött a tanév, hová tegyék most a gyereket...

Gratulálok az iskola vezetőjének, az egyháznak, az önkormányzatnak. Megint bebizonyították, hogy az iskolához csak azért kell a gyerek, hogy meg ne szűnjön, nem pedig azért, hogy tudásuk és elhivatottságuk szerint lelkükön viselik a kicsik érdekeit.

...és még jobban élünk, mint 4-8-12 éve...tehát már a lelkünk is eladjuk?