Amikor kimondják azt a kifejezést, hogy "kollektív büntetés", értelmetlen vérengzések, népirtások, megalázások, fel nem fogható borzalmak jutnak az ember eszébe. A felnőttekébe. 

Normális családban felnövő, növekedő gyerekek - remélem - nem tudják értelmezni ezt a kifejezést, és nem is tapasztalnak ilyet.

Értelmes családban az autokratikus nevelés szikrája sem nyilvánul meg. Vannak az iskolákban olyan szerencsés közösségek, ahol a devianciák egyszerűen jelen sincsenek.

Normális szülők, érzelemdús nevelés= normális gyerekek! (nyilván nagyon leegyszerűsítve!)

Az összeszokott közösségekben azonban az új vezető, új tanár, nevelő mindig okoz némi zavart. Mindez teljesen természetes. Ahol azonban a retorziók, büntetések, fenyegetések a diákélet mindennapjaivá válnak, ott biz' "elszabadulhat a pokol..."

Ezt minden ÉRTELMES felnőtt tudja. Nem kell hozzá pszichológusnak, és jósnak sem lenni. Ha adva van egy ilyen típusú vezető, ott előbb-utóbb felbomlanak az emberi értékek. Csak persze az ilyen típusú vezető ezt sosem veszi magára.

Vegyük hát a példát:

Kellemes, családias általános iskolában is volt egy osztály, akiket élvezet volt tanítani. Nem kellett fegyelmezni, lelkes, jól nevelt, értelmes kis csapat volt. A pedagógusok örömmel jártak oda órát tartani. Pedig a többi osztály sem volt elvetemült. Az ide járó gyerekeket elég jól ismerem. Hetente találkozom némelyikükkel. Így jártas vagyok a mindennapjaikban. Az új vezető szeptember óta izgatja/igazgatja a közösséget. Ennek következtében tanárcserék, új házirend, idegesebb személyzet teszi "kalandosabbá" a mindennapokat. Kalandosabbá: ezt a kifejezést a gyerekek mondták nevetve. Úgy tűnik, az ő lelküket nem viseli meg túlságosan az új irányvonal. Mesélték, hogy kedvenc tanárukat áthelyezték, és kaptak helyette egy olyat, aki unalmas, érdektelen órát tart, és képtelen ébren tartani a figyelmüket. Emiatt unatkoznak, beszélgetnek, azaz fegyelmezetlenek. A mintaosztály tanulóiról mesélek.... A tanár bácsi panaszkodott az igazgató bácsinak, aki úgy oldja meg ezt a problémát, hogy váratlanul, majd minden órán betoppan, és elüvölti magát a gyerekeknek. Állítólag először meglepődtek, azóta azonban úgy vannak vele, hogy az amúgy unalmas óra kicsit érdekesebb lesz. Nem félnek az ordibáló igazgatótól, ámde még élénkebbek, zajosabbak, és kiabálósabbak lettek. A tananyagot nem tudják. Már nem is érdekli őket sem.

Eredetileg évente többször is felléptek az órán elsajátított tudásanyaggal. Az igazgató bácsi azonban bejelentette, hogy a renitenskedő személyek miatt az egész csapat búcsút mondhat a szerepléseknek. Magyarul: ha a gyerekek a felnőttek miatt nem jutnak előrébb a tanulásban, akkor erről ők tehetnek. Ha egy-két gyerek túllő a célon, az egész közösség "szorul". A gyerekek nem bánják az elmaradt fellépéseket. Ha nem,hát nem kell ünneplőben feszíteni olyankor, amikor más gyerek már régen otthon játszik. Saját bevallásuk szerint pedig már úgyis csak égetnék magukat, hiszen ezeken az órákon nem lehet felkészülni egy nyilvános szereplésre. Szóval őket nem érdekli a kollektív büntetés!

A gyereknek sokkal több esze van, mint a legtöbb felnőttnek! Az egészséges lelkű gyerekek pedig teljesen természetesen reagálják le ezt a helyzetet. Mondtam, hogy nagyon értelmes, kedves osztály.

Még azt is nevetve mondták el, hogy kint volt a rendőrség, a mentő a minap - ilyen eddig még nem volt ott, - mert egy nagyfiú egy kisebbet szünetben jól elvert a wc-nél, mivel látta, hogy van nála pénz.

A gyengébbek kedvéért: ez az agresszív gyerek valószínűleg eddig is odajárt, vagy legalábbis járt iskolába. A templomba sem kell rászólni a gyerekekre, hogy legyenek csendben. Maguktól érzik, hogy kell viselkedni. Ha eddig ebben a suliban nem volt jellemző az agresszivitás, akkor most mitől...? Csak nem azért, mert egyes felnőttektől ezt látják?

Vajon miért mondja sok szülő, hogy jövőre mégis másik iskolát keres a gyerekének? Sosem fog kiderülni az a statisztika, hogy mennyi gyerek és tanár távozik...