A mai nap eseménye, hogy hírül adták: egy 16 hónapos kisfiún átment autóval a saját apja.
Nem fűznék hozzá semmit.
A hírt kommentálók miatt teszek egy-két megjegyzést!
Aki ilyen híreket kommentál, valószínűleg gyermektelen!!!
A szülő felelőssége ÓRIÁSI! Én is így gondolom. Ám akinek van gyereke, aki normális esetben IGENIS ELEVEN, nyitott, ismerkedni vágyó lurkó, akkor bizony előfordulnak HAJMERESZTŐ esetek.
A nagyobbik lányom magára rántotta a tévét, pár évvel azelőtt, hogy egy kisgyerek emiatt meghalt. Otthon voltunk, a másik szobában, pár méterre tőle. Kora délután beszélgettünk, a lányom mászkált, megbotlott, abba kapaszkodott, amit ért: a tévébe. Karcolása sem lett.
A kölcsön kapott fog nélküli ékszerteknőc pár évvel később egy borsónyit kiharapott a lányom ujjából.
Még pici egy év körüli volt, amikor a márkás babakocsi éppen akkor csuklott össze, amikor a rámpa nélküli boltból tartottunk kifelé.
Akiről eddig beszéltem, a nyugodt, nagyobb lányom!
A kicsi? Bérletet akartam váltani a sürgősségin, és féltem, hogy ránk hívják a gyámhatóságot...
Csak egy-két adalék:
Tél: kicsiről lehámoztam a cuccot, bement a szobába. Nagyot vetkőztetem. Puffanás, sírás, vértócsa: a pici, mivel pici volt, kihúzott egy fiókot, ráállt, hogy elérjen valamit. Megcsúszott, természetesen a fiók sarkába verte a fejét.
Másik: a szemem előtt: konyhában főztem. Kicsi kijött. Szólt a zene. Elkezdett táncolni. Megszédült, feje a konyhaszekrény sarkában landolt... ott voltam mellette.
Folytassam?
Kedves pálcát törő Kommentelők!
Gondolkozzatok! Nincs olyan, hogy én tudnám, mit tegyek... és van egy mondás:
"...sohase mondd, hogy soha...!
