Szülői értekezlet az óvodában. Nagycsoportban. Évek óta oda járunk, családias hangulat, játék, móka, kacagás...volt. Régebben.

Az utóbbi egy-két évben érzek a levegőben valamit:szorongás, félelem, kapkodás... Némi nyomkövetéssel persze érthetővé válik, miért változott a miliő. Begyűrűzött a mesealakos falak közé a politika, azaz: dilettáns, pénzelvonós, intézmény összevonós, megparancsolós, gyereket nem ismerő őrült rendeletek, utasítások...amelyektől bizony az értelmes jóérzésű ember agyilag megzakkan.

Ehhez jön még a kedvenc csemegém: az új étkezési rendelet. Röviden: legyen olyan rossz a kaja, hogy ne lehessen megenni. Tiszta sor: amit nem eszünk, attól nem hízunk! A cigány lova is addig koplalt, míg aztán jobb létre szenderült. Ám a halálát legalább nem az elhízás okozta. Persze az utolsó bulvármagazin is leírta már, hogy nem az evéssel van a baj, hanem a mozgással. Csak a honatyáink nemhogy értékeset, de még a bulvárt sem olvassák. Ezért olyanok agyilag, amilyenek...

Maradjunk a gyerekeknél: tehát a hangulat és a kaja romlott. A gyerekem ebből keveset vesz észre. Azért, mert a óvoda dolgozói minden igyekezetükkel azon vannak, hogy legalább a kicsik érezzék jól magukat, enni meg adok neki én ezentúl is.

Ami mégis írásra késztetett, az a minapi szülői értekezlet! Egészen pontosan két felszólalás, ami után gondolkodni kezdtem, pedig nem kell ám az a sok töprengés...még baj lesz belőle.

Egyik felszólaló egy fejlesztőpedagógus volt, aki elmondta, mekkora szükség van rá/juk.A mai gyerekek ugyanis sok ésszel vannak megáldva, és egyre problémásabbak. Eszerint a sok ész problémát okoz? Felnőtt korban mindenképp, de már néhány évesen is? Lehet, hogyha butábbak lennének, akkor fejlesztés se kéne? "Mennyen kapányi a fődekre!"- és punktum!

Úgy tűnik, túl sok Micimackót látnak ezek a mai fiatalok, és készpénznek veszik, hogy "Gondolj,gondolj...!?

A másik felszólaló az óvoda logopédusa volt. Nagyon keményen lehurrogott bennünket, hogy nem foglalkozunk eleget a gyerekünkkel, nem vesszük komolyan azt, hogy iskolás korára hibátlanul kell beszélnie. Micimackónál maradva, olyan volt, mint Nyuszi, amikor bosszúból eltörli a húsvétot, mert a többiek mindig komolytalankodnak.

Félre a viccet. Tényleg jó, hogy vannak fejlesztő, mentális, pszichológus, logopédus szakemberek, akik tényleg jó szándékkal fordulnak felénk és a kicsik felé. Mindig vittem, viszem a lányaimat mindenfelé, ahová csak kérik, hiszen ártani nem árthat...A gondom az, hogy miért kell eleve azt feltételezni egy 3-6-8 éves gyerekről, hogy fejletlen? Főként agyilag. Miért kell készíteni egy kockasablont, és ha a gyereknek mégsem elég kockás a feje, akkor is belenyomjuk a sablonba! Eszükbe sem jut, hogy a sablonon kerekítsünk inkább!?

Amikor én voltam elsős, nem tudtam kimondani az "r"-hangot. Felvettek az iskolába. Év végére tanultuk meg az összes betűt és azok összeolvasását. Olvasni folyékonyan pedig másodikban. Május környékén tanultuk az "r"-t, és nekem akkor pörgött be a nyelvem. Sosem felejtem el, mert nagyon boldog voltam. Nem vitatom, hogy a helyes hangképzés mennyire fontos. De ne beszéljünk már arról, hogyha egy gyerek beszédhibásan kezdi meg az iskolát, akkor meg sem tanul olvasni és írni! A nagyobb lányom szintén első félévre tudta az "r"-t szépen pörgetni, mégsem kellett osztályt ismételnie. A probléma inkább ott keresendő, hogy míg én lényegében két év alatt sajátítottam el az olvasás fortélyát, addig ma ezt fél év alatt kell produkálni. Aki erre nem képes, csak nyögvenyelősen, azt küldik fejleszteni: mert lassú, mert figyelmetlen, mert szétszórt, mert nem tud nyugton maradni, mert nem képes 7 évesen bebiflázni mindazt, amit még néhány éve is négyszer annyi idő alatt tanultunk meg. Hová rohanunk? Oda, hogy hamarabb szoruljon gyógyszeres kezelésre? Hamarabb hízzon el, mert a sok tanulástól már nem tud szabadon rohangálni? Hamarabb járja ki az iskoláit és legyen hamarabb munkanélküli? 

Tudom, hogy sem én, sem más szülő, pedagógus, gyerekekkel foglalkozó szakember nem tud ezen a helyzeten változtatni. Ugyanis, akik odafönt hozzák az elmebeteg ötleteiket, azok nem járnak a földön, és nem is érdekli őket a valóság.

Egyet azonban megtehet minden szakember a megszerzett tudása mellett: legyen EMBER! Jó szó, megértés, tolerancia, gyermekszeretet. Ennyi kell ahhoz, hogy igazán jó legyen. Enélkül azonban nem ér a szakmájával semmit. A gyerekek és a szüleik nem gépek, amiket bekapcsolunk, turbóra állítunk. Nem vagyunk egyformák sem.

Annyi szülői tanácsom lehet kezdő anyuapukáknak, hogy figyeljék meg, milyen ember az, akinek a kezébe adják a csemetéjüket. Lehet 6 diplomája, embersége, de jólelke, szép gondolatai vannak-e? Megértő, tapasztalt, gyerekcentrikus? Az a fontos. Van ám ilyen ember, nem is egy a városban. Csak ki kell "szagolni" őket. Ha szükségetek van rájuk, szívesen segítek!