Igen. Finomkodó módja egy gyakori indulatszónak.

Nem vagyok sem én, sem a férjem egy káromkodós fajta, ám időnként bizony elhagyhatja egy-két "töltelékszó" az ember száját. Általában igyekszünk normálisan, magyarul beszélni. Jómagam pedig, mivel imádom a sok, színes rokonértelmű szavakat, gyakorta használom kimondottan a lányok előtt, hátha rájuk ragad. Persze olyan naív vagyok, hogy azt hiszem, csak a jó szavak ragadnak meg! Hát nem. Ösztönösen tudják, hogy azok a bizonyos "kicsúszott a számon szavak" mit jelenthetnek. Mikor kell használni őket.

Mivel imádják a szerepjátékokat, akkor tudom suttyomban leellenőrizni, milyen kifejezéseket használnak. Vannak szavak, amelyeket kimondottan szeretnek. Vannak, amiket ritkábban használnak. No, és vannak a töltelékek: amikor nem sikerül összerakni valamit, ha ledől a torony, akkor kiszalad a szájukon. Amikor rájuk szóltam, összerezzenve látszott rajtuk, hogy TUDJÁK, mit jelenthet. Tisztában vannak azzal, hogy ez nem helyes. Meg is magyarázzák, hogy véletlen volt, mert nem sikerült ez-az. Tudatosan használják tehát!

Szenvedélyesebb, szabadabb szájú családban még nagyobb a veszély. Ahol pedig nem is érdekli a szülőket, hogy mit hallhat a gyerek, hát ott érdekes sztorik lehetnek. Erről az óvónók és tanárok regényeket tudnának írni.

Jómagam is hallottam már ezt-azt ovisok szájából, hát mondhatom, én jöttem zavarba. Ráadásul tudatosan használva, gyanítom, még a hangsúlyra is figyelve mondták ki a szavakat, netán a mondatokat.

Amit legutóbb hallottam, attól azonban szó szerint rázott ki a hideg!

Jól szituált óvoda, nem éppen hátrányos helyzetű gyerekek: persze ne ítéljünk elsőre.

A kiscsoport vezéregyénisége egy eldugottabb részén az udvarnak maga köré gyűjtött két kisfiút, majd odacsalt két-három kislányt. Aztán olyasmit mondott a kislányoknak, amit "éltes" korom ellenére még soha nem hallottam, bár tudom a jelentését. A mondatok arra utaltak, hogy bizonyos tárgyat a kisfiú a lányok nemi szervébe fog elhelyezni. KISCSOPORTOS!

Nem a prűdségtől állt el a szavam, amikor ezt megtudtam! 

A gyerekek ilyet nem találnak ki maguktól. Leutánozzák a felnőtteket! négy-öt évesen pedig pláne. Még a mondatok, a hangsúlyok is úgy hangoznak el, ahogy azt a felnőtt elmondta.

A dolog kiderült, szülők beinvitálva, pszichológus is látta a gyerekeket. A kislányokban, és az odahívott kisfiúkban remélhetőleg nem marad maradandó élmény, gyanítom azért, mert ezt a fajta cselekvésre buzdító felhívást egyszerűen nem igen értették valójában. Gondolkoztam, az én gyerekeim sem értenék, talán még a nagyobb is csak annyit sejtene, hogy ez nem biztos, hogy helyénvaló. Ám az "elkövető" kisfiú nagyon jól érezhette az adott szituációban, amikor a felnőttől ezt hallotta, hogy ez helytelen, hiszen félrehívta a lánykákat, és kisfiúk előtt akart dicsekedni tudásával.

Mi mindent hall, tapasztal, érez ez a kisfiú még otthon? Miért kell a gyerek előtt úgy viselkednünk, mint egy állat? Vannak dolgok, amiket a gyerek előtt szóba sem hozunk.

Amikor dühösek leszünk, akkor is fékezni kell, ha jelen van a gyerek. Ha kiabálunk, ne gondoljuk, hogy a kicsi a szobájában nem hallgatózik, hogy nem érzi a szavak jelentését, még akkor is, ha nem tudná pontosan, miről van szó!

Büdös, rossz kölyök: mondják sokan. Sajnálom a kölyköt! Nem ő a hibás! Hova született szegény! Ezt kéne a fejekben tudatosítani!

Tényleg igaz az a felvetés, hogy a gyerekekhez komoly felkészítés kellene, hiszen megcsinálni, megszülni nem egy nagy dolog. De mit kezdesz vele 15-20 évig? Arról nem a gyerek tehet, hanem MI, akik velük élünk, foglalkozunk...

A "basszuskulcsért" is szégyellem magam. De miért nincs sok embernek lelkiismerete?!